Ez a dal sokak kedvence, nem teljesen érdemtelenül. Az együttes első igazi kereskedelmi sikere volt, ezzel törtek be legelső alkalommal a UK Top 10-be. Az addig megismert borongós, depresszív dallamoknak itt a nyomát sem találjuk - és igen, ez is a The Cure, ez is Robert Smith. Visszaemlékezések szerint akkoriban, kiadói nyomásra az együttesnek nagy szüksége lett volna egy popos, szerethető, slágeres számra - hát Robert írt egyet. Azóta is milliók dúdolják felszabadultan, ütemre mozogva "paparaparappa pappa...", sőt vidáman táncra perdülve ezt a dalt, anélkül, hogy belegondolnának: ez a dal bizony egy szerelmi paktumról szól igazából. Két szerelmes öngyilkos paktumáról, mesteri módon becsomagolva egy fülbemászó dallamba. 

A szám születésének a körülményeiről az Üvegszendvics c. könyvben is olvashatunk:

"A párizsi Studio Des Dames-ban vették fel a következő kislemezt.
Parry: "A stúdió Párizs legeldugottabb részén volt, de a mellette lévő étteremben pompás kaját csináltak, amit tálcákon hoztak át. Pezsgők, barátnők, szórakozás, buli időszak volt." 
Pope: "Szokás szerint két nappal előtte értesítettek, úgyhogy összejöttem Robert-tel és elmondta a mondókáját, én is elmondtam a mondókámat, és ő is ott ült sokat mondó arckifejezéssel, bólogatott, a gödröcske megfeszült az állán. Úgy nézett ki, mint aki értette azt amiről beszéltem. Aztán ismét elmondta a mondókáját és én bólogattam s úgy néztem ki, mintha érteném azt, amiről beszélt, és egyszerűen csak minden összejött a felvétel napján."
Robert: "Jó éjszaka volt. Egy ingatlanügynöknek azt mondtuk, hogy azon gondolkodtunk, hogy megveszünk egy házat Hamstead-ben, megszereztük a kulcsokat, odavittük az egész stábot, felvettük a videót és másnap reggel az volt az első dolgunk, hogy visszavittük a kulcsokat."
Lol: "Volt vagy harminc macskánk összesen és egy se csinálta azt, amit akartunk. A stratégiai helyeken, nagy mennyiségű macskakaja volt, hogy a felvételbe csaljuk őket, de utálták a kitömött macskákat és mind elfutottak."
Pope: "Szerintem egy kicsit túl könnyű kedvelni. Lehet, hogy túl messzire mentem el, de valahogy a dal is olyan játékos. Robertet aggasztotta a kissé delíriumos image, nekem azonban tetszett, ahogy a személyisége fejlődött a Lovecats-ig...egyre többet és többet adott bele önmagából."
Lol: "Halálra rémítettem egy öreg rasztafárit reggel hat körül. Az utcán jött lefele, amikor egyszerre csak előbukkantam a semmiből egy macskajelmezben. Biztos azt hitte, hogy túl sok füvet szívott."

Arra a kérdésre, hogy hogyan reagáltak a kislemezekre, Smith így felelt: "Vannak akik becsapva érzik magukat. Sértőnek tartom, mert egy egyoldalú személyiséggé próbálnak leszűkíteni, aki csak egy stílusú zenét alkothat. Ez a másik oka annak amiért valami egészen ostoba és dilis dolgot akartam csinálni." 

‘The idea for Lovecats came from Aristocats. I knew all the words by heart, I even bought the film, and I was completely obsessed… In fact this song is not about cats but about a suicide pact between two lovers. Hence the text ‘into the sea, you and me…’ My idea of a lovesong.’
Robert Smith about ‘Lovecats’

A Lovecats ötlete a Macskarisztokrákból származik. Betéve tudtam az egészet, a filmet is megvettem, teljesen a megszállottja voltam. Valójában ez a dal nem macskákról szól, hanem egy két szerelmes közötti öngyilkos paktumról. Ezért van a szövegben az, hogy "Be a tengerbe, te és én..." Ez az én elképzelésem egy szerelmes dalról.

Nézzük meg részletesebben is a szöveget:

Az első versszakban a két szerelmes évődéséről énekel Robert, akik az éjszaka leple alatt macskamód, óvatosan, egymással incselkedve csavarognak az utcán. Fiatalkori emlékeket ébresztenek a szöveg első sorai: titokban, otthonról kiszökve járni az utcákat a tinédzserkori szerelmünkkel, miközben "harapnak, karmolnak, sikongatnak", azaz tipikusan friss szerelmesek módjára, néha egymásnak esve csókolják és szeretik egymást. Az utolsó sor a már említett elvárásokra reagálásként  került a szövegbe: szakítva a hagyományokkal, az eddig megjelent dalokkal, ez most valami egészen más lesz.
A refrénben találjuk meg az utalást a páros öngyilkosságra. Együtt a tengerbe veszni - a fulladásos halál Robert visszatérő rémálmai közé tartozik, melyet számtalan dalban feldolgoz. 
A következő két versszak a kapcsolat fejlődését taglalja - előbb egy baráti tea és némi lazulás, később a vacsora utáni összebújás és szerelmeskedés idillje, mint a világ legpompásabb elfoglaltsága jelenik meg a szövegben. 
Az utolsó részben Robert zseniális szójátéka, egy kikacsintás köszön vissza ránk az 50-es évek végén megjelent népszerű amerikai rajzfilmsorozat, az Inci és Finci  macskájának, Kandúr Bandi védjegyszerű csatakiáltásának "I hate those meeces to pieces!" (magyarul "Reszkessetek, egerek!"-ként szerepelt ez a mondat a rajzfilmben) a szövegbe csempészésével, amivel csak tovább fokozza a dal bájos, infantilis, bolondos hangulatát. 
A dal lezárásaként a gyerekes bolondozásból egy kijózanító sor ránt vissza minket: Ha valaki olyan bolond, hogy megöli magát, az senkinek sem fog hiányozni.

A dal egésze maga a tökéletes ambivalencia: egy könnyed, azonnal bekattanó, fülbemászó dallam, és az azzal  több helyen szöges ellentétben álló szöveg. Ez a kettősség, ami később többször is megjelenik a The Cure számaiban, az együttes legjobb alkotásai közé emeli ezt a számot.

Értékelés: 10/10