Noha a blog célja definiáltan nem a számok zenei elemzése - az ez iránt érdeklődőknek továbbra is a cureous.blog.hu oldalt ajánlom, hiszen szinte a teljes The Cure munkásságot bemutatja a remek elemzésein keresztül - most mégis megosztom veletek az első benyomásaimat az együttes legfrissebb  kiadványáról. Sajnos nem túl gyakran kerülhet erre sor, mert rendkívül ritkán jelenik meg tőlük új anyag, ezért sem tudok ellenállni annak, hogy leírjam nektek a frissen szerzett élményeimet.

Mivel még a hivatalos megjelenés előtt vagyunk, rendkívül korlátozott a lehetőség, hogy betekintést nyerjünk a Mixed Up 2018 - Torn Down tartalmába. A mai napon kizárólag néhány szerencsés ember juthatott hozzá az egész világon mindössze 7.000 példányban megjelenő képlemezhez. A további formátumok hivatalos megjelenése még odébb van - június 15. a dátum -, amikor már nem csak bakeliten lehet hozzáférni az új kiadványhoz. Előrendelésre természetesen van lehetőség, többek között az alábbi linkeken:

https://TheCure.lnk.to/MixedUp
https://TheCure.lnk.to/MixedUpVinyl
https://TheCure.lnk.to/TornDownVinyl

 Az egyik rajongói oldal, a Pink Dream jóvoltából (ami, mellesleg éppen ma ünnepli fennállásának 14. évfordulóját) hallgathattunk bele az új remixekbe. A hallgatás közbeni első benyomásaimat az index The Cure fórumán írtam le először, a cikk további része az ott közzétett posztjaimat tartalmazza.

Hú, csak pár perce hallgatom, de ígéretesnek tűnik, végre nem az a csörömpölős garázshangzás!

Ha ezzel az atmoszférával vonulnak most stúdióba, már előre szeretni fogom az új albumot is!

Ez betyár jó!!
Three Imaginary Boys: veszett jó, új basszus alapok. Nagyon súlyos lett, jó értelemben.

Erre a hangzásra vártam évek óta, mint a 3IB-nál hallhatjuk most!
Az "M" is remek lett, sőt, megkockáztatom jobb, mint az eredeti.

The Drowning Man: súlyos, nehéz, nyomasztó hangzás. Beszarás jó :) Eredeti dobok Disi-féle csilingelésekkel.
Ha életemben most hallanám először a bandát, máris venném a cipőmet és rohannék megvenni az összes albumukat.

A Strange Day sem rossz, de nem okozott olyan katarzist, mint az előzőek.

Just One Kiss (Remember Mix 2018) :
Hát ez laza-poposra sikeredett. Az eredeti jobban tetszik. Ezzel a gumilabdaszerű dobalappal szinte látom magam előtt megjelenni a 80-as évek végének valamelyik felkapott diszkóját, amiben a tupírozott hajú csajok a márványkoptatott farmereikben lötyögnek a vékony bőrnyakkendőt hordó farmeringes fiúkkal erre a számra :-/
Na jó, ennyire nem nyálas, mert Robert hangja azért visszavesz belőle, de, na.

Shake Dog Shake (New Blood Mix 2018): Christian Eigner jut eszembe azonnal erről a dobról, ahogy következetesen újraértelmezi (szétdobolja) a legjobb DM-nótákat.

A Night Like This (Hello Goodbye Mix 2018):
Első reakció az első 15 mp után: b+, mi ez? Nem ismertem fel.
Valamiért Cyndi Lauper Girls Just Want To Have Fun-ja ugrott be róla
WTF
Robi! Szeretünk, de ne próbálgasd a határaidat ennyire a régi nagy mesterműveken, mert közben mi is veled együtt öregedtünk, és egy ilyen pofonra már vissza szoktunk ütni...

Az előzőek után félve várom a B lemez utolsó remixét, hogy a Like Cockatoos következzen.
Olyan feszengve, mint amikor Dévényi Tibi bácsi pásztázott a szemével a tömegben, amikor egyszer a váci Dunaparton haknizott a 3 kívánsággal, hogy nehogy hozzám vágja a pöttyös labdát. Szeretnék elbújni.

Like Cockatoos (Lonely In The Rain Mix 2018)
Kakaduk helyett zebrapintyek csicseregnek (csalódott sóhaj).

Azt hiszem a B oldal nem lesz a kedvencem.

C1 - Plainsong (Edge Of The World Mix 2018)
Megnyugodtam, megszűnni látszik a Cyndi Lauper-féle hangzás. Remélem az egész C oldalon.

Igazából még nem is tudom, hogy mit gondoljak erről a remixről. Fura ezzel a dobgéppel, sokkal lágyabb, könnyedebb, viszont az eredeti dal annyira jó, annyira szeretem, hogy gyakorlatilag mindegy milyen formában szólal meg, mindenhogyan élvezhető. Ez egy erős 4-es alá, mondjuk.

C2 - Never Enough (Time To Kill Mix 2018)
Pontosan az, amit a neve is mutat. Valószínűleg Bob csak az időt múlatta, miközben ezt keverte újra. Ugyanaz a fura popos dobgép, mint a Plainsongnál. Viszont nem rossz. El tudom képzelni egy laza vasárnap délután, jó hangosan hallgatva, mondjuk takarítás közben. És ezt most kivételesen nem lehúzásképpen mondtam :)

C3 - From The Edge Of The Deep Green Sea (Love In Vain Mix 2018)
Hm. Még nem tudom eldönteni. De végül is nem rossz. Az ismét hangsúlyos dobalap ellenére Robert hangja szép, karakterisztikus maradt benne.

C4 - Want (Time Mix 2018)
Na ez elsőre is tetszett, ahogy meghallottam. Másodszorra is, és azóta már vagy hússzor lejátszottam. Faja, rendben van.

D1 - The Last Day Of Summer (31st August Mix 2018)
A szám eredetijét hallgatva teljesen olyan érzésem szokott lenni, mintha tényleg egy már hűvösebb nyári este ülnék egy vízparton, és bámulnék csak a saját múltamra, keserédesen.
Az új mixet hallgatva pedig ugyanez a szitu, csak már nem nyár van, hanem erősen ősz, kifejezetten hűvös. Nem is jó már a vízparton ücsörögni, inkább bemegyek valami melegebb helyre, és kint hagyom a parton az emlékeimet, hogy újakat gyűjtsek egy meleg kandalló mellett.
Tetszik, határozottan tetszik ez a remix.

D2 - Cut Here (If Only Mix 2018)
Az eredeti jobban tetszik. Mi a fene az ott a háttérben, egy csörgődob?
Elvesztette a dinamikáját ebben a remixben ez a szám, nem érezni a mély tisztelet sem benne, amit Robert érzett a szám megírásakor Billie Mackenzie iránt. Olyan, mintha csak random egymásra dobálta volna a sávokat.

D3 - Lost (Found Mix 2018)
Az eredeti szám soha nem tartozott a kedvenceim közé, alig-alig hallgattam.
Azt kell mondjam az új remix bejön, sokat segített a Lost hallgathatóvá tételében az új keverés. Azért a top10-be nem fog bekerülni emiatt :)

D4 - It's Over (Whisper Mix 2018)
Az eredeti dalt szintén nem hallgattam eddig rongyosra, sőt. Egy kellemetlen, jelentéktelen számnak tartom, a címét is csak azért jegyeztem meg, hogy tudjam mit ne vegyek fel lejátszási listára.
Ez a remix viszont szerintem jóval hallgathatóbbá tette. Az is meglehet, hogy ezt skipelni sem fogom :)
Egész tűrhető magyarán.

Összegzés:
A oldal
A1 Three Imaginary Boys (Help Me Mix 2018)3:24
A2 M (Attack Mix 2018)3:10
A3 The Drowning Man (Bright Birds Mix 2018)4:30
A4 A Strange Day (Drowning Waves Mix 2018)

Az A oldal valami frenetikusan bombajó! Rögtön megvett, kilóra. Kjúros, nagyon-nagyon kjúros hangzás. Annyira szeretném, hogy minimum ilyen hangzású legyen az új lemez is, mint ezek a remixek. Sok-sok ilyet szeretnék még hallani a jövőben.

B oldal
B1 Just One Kiss (Remember Mix 2018)
B2 Shake Dog Shake (New Blood Mix 2018)
B3 A Night Like This (Hello Goodbye Mix 2018)
B4 Like Cockatoos (Lonely In The Rain Mix 2018)

Ehh, hagyjuk. De tényleg.

C oldal
C1 Plainsong (Edge Of The World Mix 2018)
C2 Never Enough (Time To Kill Mix 2018)
C3 From The Edge Of The Deep Green Sea (Love In Vain Mix 2018)
C4 Want (Time Mix 2018)

Ez nem rossz, sőt egészen jó. A Want különösen rendben van erről a lemezről, mellesleg ez a leghosszabb remix is a számok között a maga 6 és fél percével. Jól is esik belőle ennyi.

D oldal
D1 The Last Day Of Summer (31st August Mix 2018)
D2 Cut Here (If Only Mix 2018)
D3 Lost (Found Mix 2018)
D4 It's Over (Whisper Mix 2018)

Teljesen vegyes felhozatal. A The Last Day Of Summer tetszik, a Cut Here meg kifejezetten nem. A maradék kettő pedig inkább semleges, bár abból a szempontból jók, hogy jobbak az eredeti verzióknál.

Elsőre ezeket éreztem az új kiadvánnyal kapcsolatban (na azért, milyen jó is ennyi eltelt, meddő év után leírni ezt: új anyag). Van katartikusan jó része, van sokkot okozó szar része, akad vegyes és semleges rész is.

A végére még annyit, hogy a számomra elsőre hallgathatatlannak tűnő B oldalnak is nyilván neki fogok futni újra, már rendesen meghallgatva a saját példányomat. Titkon reménykedek egy kicsit, hogy a rettenet fura hangzásáért csak az fb stream a felelős, és valójában az is élvezhető :)