Egy különleges, hosszú instrumentális részekkel és rövid, de velős szöveggel bíró Closedown valódi kvintesszenciája az 1989-ben megjelent, és sokak által az együttes legjobbjának tartott Disintegration címet viselő albumának. Az album készítése során RS teljesen elmerült a tudatmódosító szerek (LSD) használatában, és ennek a hatása fokozottan meg is jelenik az album egészén.

It’s like a paradox. I think the younger you are the more you worry about getting old; in my case it’s true. I think the darker side of that record [Disintegration] came from the fact I was gonna be 30.

Ez olyan, mint egy paradoxon. Azt hiszem a fiatalabb éned jobban aggódik az öregedés miatt; az én esetemben ez igaz. Azt hiszem a Disintegration album sötétebb oldala abból származik, hogy 30 éves leszek. - Robert Smith

Ugyan a dalok zenei elemzése nem ezen blog célja, mégsem tudok elmenni ilyen jellegű észrevétel nélkül a Closedown esetében. A hangzás - ami egységesen jellemző az egész albumra - visszatérés a The Cure pályájának elejét meghatározó dark - gótikus rock vonalhoz, amiért a rajongók milliói nem lehettek elég hálásak annak idején, hiszen ezt megelőzően évekig a popos, mainstream felé forduló - bár így is megmaradt a jellegzetes "curesound" a számaikban - hangzás volt a jellemző az együttesre. Talán ennek is köszönhető, hogy ez az album a banda kereskedelmileg legsikeresebbjévé vált, és ők maguk világszerte ismert és szélesebb rétegek által is elismert csapattá léptek elő. 
A Disintegration-korszakot megelőző időszakban is már rendkívül népszerű együttes minden fellépése rajongók tízezreit vonzotta alkalmanként, és ez a megnövekedett ismertség komoly nyomást helyezett Robertre. Ezt az állapotot próbálta hallucinogén szerek használatával feldolgozni, miközben úgy tűnt, hogy az élete a sikereik ellenére komoly válságba fordult.

A Closedown pontosan egy ilyen, a rendkívüli sikerek okozta korai midlife krízisre utaló különösen atmoszférikus, útkereső alkotás. Zeneileg tőlük kissé szokatlan módon, a hosszas instrumentális felvezetés a végig egységes, vészjósló módon dübörgő ritmusszekcióval indít, ami ugyanilyen hangsúlyosan kíséri végig a dal egészét, tökéletesen illő alapot adva kétségbeesett, már-már reményvesztett, egyetlen versszakos éneknek. A témája a Robertet már egész fiatalkorától folyamatosan foglalkoztató öregedés és a szintén még fiatalkorában elveszett hite utáni mély vágyódás, minek következtében önként vállalt magányába vonul vissza, remélvén, hogy ebben a lelki száműzetésben ismét közelebb kerülhet az önmagával és a világgal való megbékéléshez. 
Az első öt sorba sűríti bele az előző bekezdésben taglalt csillogó siker által megélt válságot, a sikert, amit okol ez értékrendje elvesztése miatt. A bezárkózással, népszerűség közepette a világtól való elvonulás által, mintegy vezeklésként, szeretné visszanyerni a korábban meglévő lelki békéjét és a boldogságot.
11 sornyi önmarcangolás, ami Simon Gallup figyelemreméltó basszusával és Roger O'Donell csodálatos szintetizátorszólamaival egy tökéletes egységet alkot. 

Értékelés: 9/10