A hatvanas évek közepén nem lehetett kikerülni a Beatles-t vagy a Rolling Stones-t, így a fiatal Smith inkább úgy döntött, hogy egyenesen elmerül bennük.
“A nővéremnek és a bátyámnak megvolt az összes lemez tőlük, és ahelyett, hogy kisgyerekeknek való dolgokat hallgattam volna, én rockot hallgattam”, mondta Smith. Hét éves korára, bizonygatja, kívülről tudta a teljes Jagger & Richards és Lennon & McCartney repertoárt. Szintén a korai éveiben hallotta először a titokzatos, balsorsú zeneszerző-énekes Nick Drake zenéjét, akinek a visszafogott, borongós hangulatú stílusa volt jelentős és nagyon is érezhető hatása  Smith-re a korai The Cure időszakban. 10 éves volt, amikor először hallotta az 1969-es Five Leaves Left c. albumát, szintén a testvére, Richard jóvoltából. Csakúgy, mint Hendrix Purple Haze-ének esetében, a hatása most is azonnali és abszolút volt, bár Smith felismerte, hogy “Drake az érme másik oldalán volt; Hendrix-szel ellentétben ő nagyon csendes és visszahúzódó volt”.

Immediately, I thought: this is it. This is the man I’ve been waiting for.

Rögtön arra gondoltam: ez az! Ő az az ember, akire vártam. - Robert Smith David Bowie-ról

A zenei karrierjének a fejlődése során Smith igyekezett felülmúlni Drake alulértékelt dalszövegeit és előadásmódját, de tíz éves korában Drake szívből jövő stílusa igazán nagy befolyással volt rá. Számára Drake mély érzelmei igazán meggyőzőek voltak. “Nem aggódott, hogy az emberek mit gondolnak róla. Nem aggódott azon, hogy híres legyen. Úgy vélem, hogy az ő, Jimi Hendrix-éhez hasonló korai halála miatt nem volt lehetséges, hogy kompromisszumot kössön a korai zenéivel. Ez morbid romantika [valami, ami határozottan összeköti Robert Smith-szel és a The Cure-ral], de mégis valami, ami vonzóvá teszi”.

Smith szüleinek, akik szintén zenéltek (apja énekelt, anyja zongorán játszott), sem volt ellenvetésük fiuk rock szeretete miatt, sőt, még ösztönözték is, ugyanakkor terelték is őt egyúttal egy klasszikusabb zenei irány felé is. Bár minden alkalommal biztatták a gyerekeket, hogy megvitassák a kedvenc zenéiket, - emlékszik vissza Smith  a “megdöbbentő beszélgetésekre”  Slade-ről és Gary Glitter-ről - Alex és Rita megismertették vele a klasszikus zenét is, ami, a szavaival élve, “lehetővé tette számomra a rock tágabb módon való elképzelését”.

Egy másik korai zenei hőse David Bowie volt. Mary-vel közös első táncukat is Bowie Life on Mars c. számára ejtették meg. Életében először a Top Of The Pops című műsor július 6.-i adásában látta őt 1972-ben. Bowie egy igen színes kezeslábast viselt miközben a Starman című számát duruzsolta, mialatt jóbarátjára és egyben gitárosára, Mick Ronson-ra egy szintén látványos darabot adott. Bowie nagyívű előadása volt az, ami hamarosan glam rock néven vált igen ismertté a nagyközönség előtt. Döntő pillanat volt ez az Egyesült Királyság zenei életében - és annyira távol állt az előző heti Top Of The Pop műsorában látottaktól, amiben Gilbert O’Sullivan dúdolta az  Ohh-Wakka-Doo-Wakka-Day-t, amennyire távol az csak lehetséges volt. A generációváltás teljes egészében megtörtént.

Smith meggyőződése, hogy mindenki emlékszik erre ez eseményre, aki akkor annyi idős volt, mint ő. “Ez olyan volt, mint amikor lelőtték Kennedyt, csak egy másik generáció számára. Csak emlékezz vissza, ahogy este Bowie-t nézted a tv-ben. Ez tényleg egy meghatározó, nagyon inspiráló tapasztalat volt”.
És Smith nem volt egyedül ezzel - az Echo & the Bunnymen-es Ian McCulloch is egyike volt a nézőknek. “Amint meghallottam a Starman-t, és ahogy megláttam a Top Of The Pops-ban, azonnal rabul ejtett. 1972-ben, amikor a buszon utaztam, a lányok azt kérdezték tőlem: Na mi van, te rúzst használsz? Fiú vagy, vagy lány? Egészen addig, ameddig Bowie fel nem tűnt, ez egy rémálom volt - mondja McCulloch - És az iskolában is mindenki azt kérdezte: Láttad azt a pasast a tv-ben? Na ő a neked való köcsög! Én meg arra gondoltam, “Ti szerencsétlenek, akik megveszitek az Elton John és Yessongs lemezeiteket, mennyire szarok már ezek”. Ettől úgy éreztem menő vagyok”.
Gary Kemp, a Spandau Ballet későbbi dalszerzője, szintén látta a műsort és tanult belőle. “Egy haverom kis tanácsi lakásában voltunk, és ott néztük. Az én világom annyira távol volt ettől a fickótól, hogy az utazásom attól a pillanattól elkezdődött, és tart a mai napig is - és azt hiszem ez vonatkozik a generációm többi tagjára is.

Robert Smith elköteleződése a glam iránt elsöprő volt. Szeretett dicsekedni a Sweet, a Slade, Marc Bolan és a T. Rex iránt érzett rajongásával (“akiket csak titokban szerettem, mert a bátyám szerint nőknek való zene volt”). A Roxy Music Smith egy másik kedvence volt. Körülbelül akkor látta őket először a Pajamarama-val a tv-ben, amikor Bowie Starman-jét. A vonzódása irántuk nem csak zenei értelemben, hanem külsőleg is megvolt: imádta Ferry frufruját és pink dzsekijét egyaránt.
De az összes közül Bowie-nak volt a legnagyobb hatása rá. Bowie akkoriban nagyobb átalakuláson ment keresztül, mint Joan Collins; pop énekes, népművészeti előadó, mindenféle más különcség,  Ziggy Stardust - pontosan az a fajta popkaméleon volt, aki nagyon bejött a szintén eltérő módon gondolkodó Robertnek. Heteken belül felragyogott a csillaga a tv-műsorban, és máris másodjára ostromolta a UK Top 20-at olyanok társaságában, mint T. Rex és Mott The Hoople (akik nem mással törtek be a listára, mint a Bowie által írt All The Young Dudes-szal), és osztozott a helyezéseken Cliff Richard-szal, David Cassidy-vel és Donny Osmonddal.

És Bowie dolgai nem tűntek el Robert Smith zenekara zenéjében és megjelenésében sem az évtizedek alatt; a banda nemcsak zenei értelemben fedezte őt fel újra, de a róluk kialakult image változása is nyomon követhető a korai Faith-től és a Pornography-től kezdve az elkent rúzsos Lovecats-et követő idők megjelenésében is.

Smith az újrafelfedezés ötletét latolgatva egy 1989-es interjú alkalmával elismerte, hogy az ötlet, hogy egy időre eltűnjenek, és utána új külsővel térjenek vissza, elgondolkoztatta őt. “Tény, hogy ez nekem annyira megtetszett, hogy néhány évente megcsinálom. Azt hiszem azért élvezem a The Cure-t, mert minden alkalommal egy másik személyként térhetek vissza.
Úgy éreztem, hogy az ő lemezei valamit megváltoztattak bennem” - emlékszik vissza - Tény, hogy Bowie TOTP fellépése annyira nagy hatással volt rá, hogy az összespórolt zsebpénzén megvette a The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars című albumát, ami egy hónappal korábban jelent meg. Ez volt Smith első, és egyúttal legértékesebb lemezvásárlása. “Kirívóan más volt, mint a többiek” - mondta.

Bowie androgün megjelenése és bizonytalan szexuális beállítottsága erős megosztó erő volt a katolikus St Wilfrid gimnázium tanulói között (csakúgy, mint a többi iskolában Anglia-szerte): Smith szándékosan tartozott azok táborába, akik a Starman-jelenség hatására választották ki öltözködési stílusukat. Arra is visszaemlékszik, hogy az iskola diákjait az is megosztotta, hogy Bowie vajon egy őrült, vagy pedig egy zseni volt.

“Rögtön arra gondoltam: ez az! Ő az az ember, akire vártam. Megmutatta, hogy a dolgokat meg lehet csinálni a saját szempontjaink alapján, meghatározhatod a saját műfajodat, és nem kell másokkal törődni, hogy azok mást csinálnak, és szerintem ez az igazi művészet definíciója”.