Amikor először olvastam a „Bodiam Sky” szövegét, olyan érzés fogott el, mintha valaki visszarepített volna a fiatalságomba. Ez a dal mintha csak egy régi, gondtalan nyári nap emléke lenne, amikor minden egyszerűbb volt, és az élet ígéretei végtelenek. Még nem hallottam a teljes dalt, de az olvasott sorok már most megérintenek, és alig várom, hogy halljam Robert Smith hangján, hogyan kel életre ez az időtlen álom.

A dalban Bodiam, az ősi kastély romjai, nem csak egy konkrét helyet jelöl, hanem az időtlenség és a múlt emlékekkel teli világát, amelybe a szereplők visszatérnek. Ahogy a nap felkel és lenyugszik a bodiami ég alatt, a szövegben ezek a képek végigvezetnek minket egy történeten – az ígéretek világán, ahol a szerelmesek megfogadják, hogy soha nem változnak, és ahol a szerelem a végletekig kitart. 

Tudod, ahogy újra és újra olvasom ezt a dalszöveget, egyre inkább megérint az a különleges pillanat, amit Robert Smith megragad benne. Mintha egy örök nyári délutánba csöppennénk, ahol két szerelmes a Bodiam kastély romjainál tesz egymásnak időtlen ígéreteket. Ez nem csak egy egyszerű szerelmes dal – ez egy fogadalom az időtlenségnek. Amikor azt énekli "always remember the two of us dreaming a world," szinte látom magam előtt azt a két embert, akik egy saját univerzumot teremtenek maguknak, ahol a nap mindig pont úgy süt át a kastély romjain, ahogy akkor, abban a varázslatos pillanatban.

A „szélén” (at the edge) visszatérő motívuma pedig mintha azt sugallná: igen, ez egy határhelyzet, egy olyan különleges állapot, amikor minden lehetségesnek tűnik. Fiatalnak és élőnek lenni, szerelmesnek lenni – ezek nem csak múló állapotok itt, hanem egy örök jelen pillanatai.

A szavak művészete – Robert Smith írói technikái

Smith költészete mindig is mesterien ragadta meg ezeket a mágikus pillanatokat, de ebben a dalban valami egészen különleges történik: egy személyes emlék egyetemessé válik, miközben megőrzi minden intimitását. Az, ahogyan Smith központozás nélkül ír, különleges szabadságot ad az olvasónak, hogy a mondatokat saját maga kapcsolja össze és értelmezze. Ez többértelmű szintaxist (mondatszerkezetet) teremt, ahol a sorok többféleképpen is összeolvashatók.

Ezt a szabadságot Smith jellegzetes technikájával, az enjambement-tel (áthajlással) is erősíti. Ilyenkor a gondolat nem áll meg a sor végén, hanem átlép a következő sorba, folyamatos áramlást adva a szövegnek. Ez az „átfolyás” nemcsak gördülékennyé teszi a szöveget, hanem megteremti az időtlen jelen (timeless present) érzetét is: mintha minden érzés, emlék és ígéret egy folyamatosan megélhető pillanatban létezne, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyetlen időtlen térben találkozik. Az „at the edge” (a peremen) és a napkelte-napnyugta motívumai, valamint az „ígéret” rétegzettsége az időtlenség érzetét keltik, egyensúlyt teremtve az örök fiatalság ígérete és annak elengedése között. Mintha minden egy határon egyensúlyozna: a pillanat élénk megélésének vágyával és annak tudatával, hogy semmi sem tart örökké.

A „Bodiam Sky” így nem csak egy emlékezés, hanem egy folyamatos álom, ahol az idő elmosódik, és minden egybefonódik az örökkévaló ígéretekben. A bodiami ég alatt, ahol ezek az örök pillanatok élnek, minden lehetséges – és talán éppen ezért olyan könnyű visszatalálni ehhez az érzéshez, mintha soha nem hagytuk volna el, mintha mindannyiunknak meglenne a saját bodiami ege. 

Értékelés (dalszöveg): 10/10

always remember the two of us dreaming a world
we can dream to the end
sun coming up in a bodiam sky
and a promise that we’ll never change
or forget how it is to be young and in love
at the edge and alive
holding each other together forever and promising
never to die
or forget how it feels to be sealed with a kiss
in this dream of a world
at the edge of it all
sun going down in a Bodiam sky
and a promise that we’ll never fall
or forget how this world is now
promised at the edge
holding each other and dreaming to the end
how this world is found
in love at the edge
young and alive and forever in the sun
how this world is ours
promised at the edge
holding each other and dreaming
in the end
holding each other and dreaming
in the end
dreaming
together
forever

Bodiam ege

mindig emlékezz arra, ahogy ketten egy világról álmodtunk
amit végig álmodhatunk
a nap felkelőben Bodiam egén
és vele az ígéret, hogy soha nem változunk
vagy felejtjük el, milyen fiatalnak és szerelmesnek lenni
a peremen élőn
ölelve egymást örökké és ígérve
hogy sosem halunk meg
vagy feledjük, hogy milyen érzés egy csókkal megpecsételni 
ebben az álomvilágban
a mindenség szélén
a nap nyugszik le Bodiam egén 
és vele az ígéret, hogy sosem bukunk el
vagy felejtjük el, milyen most ez a világ
kimondatott a peremén
ölelve egymást és a végsőkig álmodva
hogyan találjuk meg ezt a világot
a szerelem peremén
fiatalon és  élőn és örökké a napban
hogy ez a világ a miénk 
ígéretet téve a peremén
ölelve egymást és álmodva
a végsőkig
ölelve egymást és álmodva
a végsőkig
álmodva
együtt
örökké